Sahl Hasheesh: privát motorcsónak az Orange-szigetre, snorkelezéssel és parasailinggel

A legtöbben egy zsúfolt kirándulóhajó korlátjától ismerik meg az Orange-szigetet, a létrához vezető sorban állva. Ön másképp közelíti meg. A kikötőben várakozó motorcsónakot kizárólag az Ön csoportja foglalta le, és abban a pillanatban, amikor a köteleket eloldják, a part máris kezd elmaradni Önök mögött.

Húsz perccel az indulás után a motor leáll, és vele együtt a zaj is elenyészik. Ön a csónak oldalán át ereszkedik a vízbe, amely olyan tiszta, hogy a hajótest szinte a semmiben lebeg, a zátony pedig felemelkedik, hogy találkozzon Önnel – papagájhalak dolgoznak a korallon, egy halraj nyílik és zárul a keze körül, a tengerfenék pedig egyre mélyebb kékbe hajlik. Odalent furcsán viselkedik az idő. Ön felszínre bukkan, átúszik a második zátonyhoz, és ugyanígy elveszít még fél órát.

Ezután felkerül a hevederzet, kienged a kötél, és a tenger, amelyben az imént még benne volt, most megnyílik Ön alatt – a zátonyok, ahol snorkelezett, a sziget fehér íve, saját hajója pedig lent már csak egy kicsi, fényes pont. Egy nyaralás nagy részét mások órája irányítja: a büfé nyitvatartása, a buszmenetrend, a hajó, amely csak akkor indul, ha az utolsó utas is beszállt. Ez a néhány óra viszont sem sorban állással, sem osztozkodással nem jár.

Kora délután már ismét a homokon áll, bőrén szárad a só, a napból pedig még szinte semmi nem múlt el – ez ennek a megoldásnak a csendes előnye. A sziget így is megkapja a maga másfél óráját, a zátonyok a maguk két megállóját, az ég a maga tíz percét. Ami mégis megmarad: a pillanat, amikor a motor leállt, és a Vörös-tenger tökéletesen elcsendesedett.