Hurghada: Búvárkodás és Sznorkelezés az Orange-szigeten Ebéddel

A Vörös-tengerhez azért jött, ami alatta van. Nem a büfé, nem a napozóágy — hanem a víz. Ez az a nap, amikor valóban belemerül: hajó indul a hurghadai kikötőből, két zátonymegálló a Giftun-szigetek Nemzeti Parkján belül, és a választás lehetősége, hogy a felszínen marad snorkellel, vagy rendesen alámerül palackkal és egy oktatóval az oldalán.

Az első megálló eldönti a kérdést. Átlép a hajó oldalán, a hideg egy pillanatra megragadja, majd a felszín bezárul a füle fölött. A motorzaj eltűnik, a beszélgetés eltűnik. Ami marad, az egy korallfal, amely lefelé ereszkedik ön alatt, és néhány száz hal, amely úgy éli a reggelét, mintha ön ott sem lenne. Az idő furcsán telik odalent — biztos lesz benne, hogy tíz perc telt el, a hajó pedig azt mondja majd, hogy negyven volt.

Az a zátony védett víz, és ez látszik is. Giftun nemzeti park; a díj már benne van a jegyében, a hajókat távol tartják a korallzátonytól, és amin úszik, az egy olyan rendszer, amely még mindig azt teszi, amire hivatott. Ez a különbség aközött, hogy csak nézi a zátonyt, és hogy beengedik önt oda.

Közöttük ott van maga Orange Bay — két óra fehér homok és sekély türkizkék víz, amely elég meleg ahhoz, hogy derékig begázoljon, és ott álljon anélkül, hogy bármit is csinálna. Az ebéd egy rendes, fedélzeten főzött büfé, amelyet nedves hajjal és a karján még mindig ott lévő sóval fogyaszt el, és a délután közepére már vissza is ér a szállodájába, egy elkerült leégett folttal és nagyon is világos elképzeléssel arról, mikor szeretne visszamenni a vízbe.