Safagából: Hurghadai Városnéző Túra Vásárlási Megállókkal

A medencét, a strandot és a svédasztalt már látta. Ma a városé a főszerep. Sofőr és helyi idegenvezető viszi el Önt a safagai szállodából, és a Hurghadába vezető úton a hotelsor átadja a helyét Sakkala és El Dahar negyedeinek, ahol Hurghada a maga hétköznapi életét éli.

Az útvonal sétatempóban halad, és a víz mellett indul: először egy kis séta a Hurghada Marina mentén, aztán a kikötő melletti El Mina mecset, fehér márvány, két 40 méteres minaret és hűvös, csendes belső tér, amelyet az idegenvezető teremről teremre elmagyaráz. A régi kikötőben a hajóácsok kézzel formálják a fából készült halászhajókat a hajógyárban, néhány lépéssel arrébb pedig a halpiac árulja a napi fogást. Rövid autózás után a város legrégebbi temploma, a St Shenouda kopt templom adja a csendes ellenpontot. Mire a zöldség- és gyümölcspiacra ér, a kikiáltott árak és a datolyával, lime-mal meg éppen szezonális áruval teli ládák közé, már rég nem nézi az óráját.

Miért számít mindez? Mert amíg 1913-ban meg nem találták az olajat, és amíg az 1980-as években meg nem érkeztek a szállodák, Hurghada halászfalu volt. Szinte minden, amit az erkélyéről lát, az elmúlt néhány évtizedben épült; El Dahar az, ami előtte volt itt. Ahogy egy mecsetben és egy néhány perc sétára lévő templomban áll, és nézi, ahogy az emberek megveszik a vacsoravalót, megkapja azt, amit egyetlen üdülőhely sem adhat meg: az érzést, hogy valójában hol is van.

Az utolsó megálló az Öné: szabad idő El Dahar bazárjaiban fűszerekért, pamutárukért és kézművesmunkákért, miközben az idegenvezető ott van, hogy az árak korrektek, az árusok pedig udvariasak maradjanak. Aztán az autó visszaviszi a szállodába, az indulás időpontjától függően épp ebédre vagy vacsorára. A medence ott lesz akkor is. De mostantól a város is.