Safaga: snorkelezés, merülés, vízi ejtőernyőzés és Orange-sziget ebéddel

A Vörös-tenger partvidékének csendesebb végét választottad. Safaga és Soma Bay a sima vizet, az alacsony épületeket és a nagyon kevés sietséget jelenti, és pontosan ezért érdemel helyet egy ilyen nap. Reggeli felvétel a szállodából, átszállás a hajóra, és a délelőtt közepére már ott vannak előtted a Giftun-szigetek, egy egész Vörös-tengeri nappal még előtted.

Az első zátony minden zajt elvesz. Beleereszkedsz a vízbe maszkkal és uszonnyal, a felszín bezárul a füled fölött, és a fenti világ — a motor, a beszélgetés, a nap terve — halk zümmögéssé halványul. Alattad egy korallfal éli a maga életét: lepkehalak legelésznek, egy ajakoshal a saját területét járja, a fény lassú sávokban mozog a homokon. Az idő megszűnik olyasvalami lenni, amit figyelned kell.

Aztán az oktatód megkérdezi, akarsz-e tovább menni, és erről a részről beszélnek még az emberek a repülőtéren is. Búvárengedély nélkül, tanfolyam nélkül — néhány perc gyakorlás sekély vízben, egy kéz a karodon, majd az a furcsa pillanat, amikor kifújod a levegőt a felszín alatt, és egyszerűen ott maradsz. A legtöbb ember évekig azt hiszi, hogy a merülés másoknak való. Egy Vörös-tengeri zátonyon körülbelül tíz perc kell ahhoz, hogy kiderüljön, ez sosem volt igaz.

Ezután fehér homok vár az Orange-szigeten, svédasztalos ebéd a fedélzeten, ahol az italok folyamatosan érkeznek, majd egy ejtőernyős repülés harminc-negyven méter magasan, ahonnan a szigetek végre formákká állnak össze. A visszaút azonban különös módon csendes. Reggel úgy hagytad el a szállodát, mint aki snorkelezik. Úgy térsz vissza, mint aki lélegzett a víz alatt.